190 éve,

1820. augusztus 27-én született Noszlopy Gáspár,

az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc somogyi hőse, mártírja

Kossuth erdő - Noszlopy park

(Elhangzott emlékező beszéd 2005. október 6-án

a Palonai Magyar Bálint Általános Iskola előtt, az aradi mártírokra emlékező ünnepségen)

A mai nap nekünk itt Fonyódon is van emlékeznivalónk. Olyan szabadságharcos hős kötődik városunkhoz, aki maga is mártír lett, hiszen a Habsburg hatalom akasztófára juttatta, ennek immár 152 esztendeje.

Somogyország legendás hírű, haláláig meg nem alkuvó, lelkes vezéréről van szó, a fiatal Noszlopy Gáspárról. Kossuth Lajos 1849. júliusának utolsó napjaiban a Dunántúl teljhatalmú kormánybiztosává nevezte ki. Augusztus közepén – a szabadságharc bukása után - megkezdte hároméves bujkálását, de a fejére kitűzött magas vérdíj az ellenségeit felkutatására és elfogására ösztönözte. 1850. április elején elfogták, de májusban sikerül megszöknie pesti börtönéből. 1852. novemberében Pesten árulás következtében ismét elfogták. 1853. március 3-án reggel egy ezrednyi fegyveres biztosítása mellett kivégezték. Életének utolsó perceiben bátran vállalva cselekedetét szembenézett a halállal. Noszlopy Gáspár utolsó gondolata a magyar függetlenség, a szabadság volt. Így búcsúzott barátaitól: „Engem felakaszthatnak, de a szabadságot nem! Annak fája a mi vérünkből fog felnőni!” Így került azután sok megdicsőült mellett ő is vértanúnak az akasztófára.

S most nézzük a fonyódi kötődést: az itteni öregek közt szájról szájra szállt a hagyomány, hogy a szabadságharc lelke, Kossuth Lajos, menekülése közben Fonyódon is járt és egy fiatal fonyódi halász menekítette át csónakjával éjjel a Balatonon, Somogyból Zalába. Ennek a hagyománynak ugyan történeti alapja nincsen, mert Kossuth sohasem volt olyan helyzetben, hogy Somogyból menekülnie kellett volna, de azonosítható az eset Noszlopy Gáspár személyével, aki, mint a megye 1849. évi kormánybiztosa utolsóként menekült át a szabadságharc leverése után Somogyból a Bakony rengetegei közé.

Noszlopy Gáspárnak nem kevés köze volt Fonyódhoz, bizonyíthatóan járt itt bujdosása idején. Hazaküldött egyik, 1850. márciusában keltezett levelében reménykedéssel írta, hogy ha újra sikerül felemelniük a szabadság zászlaját, akkor – idézem - „várat építtetek majd Fonyódon, és Somogyban főispán leszek.” E levelét megelőzően nem csak ő, hanem testvérbátyja, Noszlopy Antal is említést tett naplójában Fonyódról, amikor 1849. szeptemberében közösen Fonyódra érkeztek, s a fonyódi vár hadi célra történő hasznosításáról értekeztek.

Hazatérő útjaira a Bakonyból indult Diszelről, Zánkáról, s nyilván oda is tért vissza. Diszel pedig a szigligeti Lengyel uradalom közelében levő egyik falu, ahová a legközelebbi átkelés a fonyódi réven vezetett. Abban az időben a fonyódi rév - korabeli térképek is erről tanúskodnak - a Várhegy alatt, a mai bélatelepi vasútállomásnál volt.

Amikor 1894. márciusának közepén, ezelőtt 111 éve Kossuth Lajos elhunyt, a koporsóját hazahozó vonat Budapest felé a Balaton déli partján halad végig, ahová a megye belső részéből zarándokoltak az emberek, így Fonyódra is többen érkeztek. Bár a vonat a szomszéd településen állt meg rövid időre, tudjuk, hogy Fonyódon is sokan siratták Kossuth Lajost. A szabadságharc 100. évfordulóján, 1948-ban döntött úgy a település vezetése, hogy az addig Velics erdőnek hívott ligetes részt Kossuth erdőnek nevezzék azután.

Egy másik fonyódi vonatkozás: Batthyány Lajosnak, az első felelős magyar miniszterelnöknek a felesége Zichy Antónia volt, akinek testvérbátyja gróf Zichy Nepomuk János – Bélatelep névadójának, Zichy Bélának apja - Fonyód egy részének is tulajdonosa volt. Batthyány miniszterelnök kivégzése után ő volt az árvák hivatalos gyámja.

Noszlopy Gáspár a magyar szabadságharc egyik legtiszteletreméltóbb alakja. Ha ő megemlékezett Fonyódról, kétségtelen, hogy az akkor még ismeretlen puszta valóban nagy szolgálatot tett neki. Nevének méltó megörökítése – reményeim szerint a Várhegyen -, Fonyód város egyik jövendő kegyelet teljes kötelessége még.

Legyen áldott Noszlopy Gáspár emléke!