zichi és vásonkeöi

gróf Zichy Béla

(1851. augusztus 8. - 1928. június 4.)

A fonyódi Bélatelep névadója, mecénása

Zichy Béla életéről

írta

Varga István

Fonyód és a Zichy család

Fonyód és a Zichy család szoros kapcsolata 1860 körül kezdődött, amikor Inkey Zsigmond elcserélte fonyódi és lengyeltóti birtokait gróf Zichy Nepomuk Jánossal, mivel a Zichy család alsóbogáti birtoka az Inkeyek gazdálkodása szempontjából kedvezőbb helyen feküdt. Így lett Fonyód nyugati oldalának birtokosa a Zichy család.

            Zichy Nepomuk Jánosnak (1820-1911) és feleségének, Kray Irmának (1830-1913) három gyermeke született: Ilona 1849-ben Pozsonyban, Béla 1851-ben szintén Pozsonyban látta meg a napvilágot. A harmadik gyermek Géza 1855. decemberében született, s 11 éves korában, 1866. februárjában hunyt el.

            Zichy Nep. János, miután megszerezte a lengyeltóti uradalom központi részeit, Lengyeltótiba költözött.           A Zichy uradalom a fonyódi hegyet nyugaton és délen határolta közvetlenül. A Felső Fonyódi hegy pusztai része a majorral a Zichyeké volt.

            Zichy Béla és Fonyód

            Zichy Béla gyermek és ifjú koráról nem tudunk sok mindent, feltehetőleg élte az arisztokrata ifjak szokásos életét, házitanítókkal, világjárással. A Somogy című lap egy cikkében értékes információkat közölt a grófról, amely a kevés leírások egyike, ebből idézünk:

            „Ki ne ismerné e megyében gróf Zichy Nep. Jánost? Ennek az „öreg grófnak” van egy „fiatal gróf” fia, magas izmos alak, rövidre nyírott hajjal, sas szemei alatt a legnemesebb vágású római orral és arcéllel. Ezt a fiatal grófot nagyon érdemes megismerni. Úgy mondják: szenvedélyes lovas és vadász. Lehet, mert annyit tény, hogy istállói és agancsai messze földön híresek; de én úgy találtam, hogy a gróf mindezeknél szenvedélyesebb emberbarát. Fegyverrel kezében elkalandoz ugyan reggeltől estig, vagy estétől reggelig nagy kiterjedésű vadassának odvas fái közt, s épp így órákig elnézi egyik másik nyakas angol csikó ficzkándozásait, azonban érzelemvilágának egész nemessége mégis akkor tör ki lángoló szemeiből, ha jószágigazgatójával filantropikus terveiről értekezik.

            Sokszor kicsiszerű dolgok világgá kürtöltetnek, mért ne lehetne hát nyilvánosan megemlíteni, hogy a „fiatal gróf” már templomot, pap- és iskola lakot, ezen kívül nagy kiterjedésű nőnevelő intézetet és óvodát építtetett s rendezett be; boldogot, boldogtalant segélyez, orvosoltat, taníttat és foglalkoztat. Mindezek igenis felemlíthető sőt felemlítendő dolgok.”

            Az 1890-es évek elején több arisztokrata társához hasonlóan felkarolta a Balaton-kultusz eszméjét és jutányos áron átadta a fonyódi Várhegyen lévő közel 100 holdas erdejének egy részét a Szaplonczay Manó, Somogy vármegyei tiszti főorvos vezette társaságnak, akik néhány év alatt felépítették a legszebb balatoni villasort a magas part szélén. A villatelephez tartozó Balaton-parti részt a korábban már említett Inkey Józseftől és társaitól vette meg a társaság. A Somogy az első találkozók egyikéről ezt írta: „A fonyódi villatelep átvétele. Mintegy 60 tagú társaság gyűlt egybe e hó 20-án Fonyódon, hogy a gróf Zichy Bélától megvásárolt villatelepet az illető tulajdonosok közt felosszák. Gróf Zichy Béla a maga számára 5 villatelket tartott meg... A felosztás után a díszes társaság fényes ebédhez ült, a melyen egymást érték a felköszöntők. A társaság a legvidámabb hangulatban ama kijelentéssel oszlott szét, hogy a villatelep megnyitásánál ismét találkoznak.” A telepet Béla-telepnek nevezték el. Az alapító Szaplonczay Manó minderről a következőket írta könyvében: „Gróf Zichy Béla ő méltósága, a kinek a hegyen lévő erdőből mintegy 100 hold képezi tulajdonát, készségesen karolta fel az eszmét és mérsékelt áron engedte át a kivánt erdőrészt a villatelepités czéljaira. Mindjárt az első összejövetel alkalmával 30 villahelyet vettek meg és azóta is 4 kelt el. A tulajdonos gróf urról elnevezett Balatontelepen a mult nyáron már 9 villa állott készen, az ősszel.”

            Szaplonczay Manó fia így emlékszik minderre vissza: „A fonyódi hegyen levő erdő gróf Zichy Béla tulajdona volt, s ezért, hogy a tervből való lehessen, előbb az ő hozzájárulását kellett megszerezni, Ez azonban nem ment simán, mert a gróf állandóan Párizsban tartózkodott, gazdatisztjei pedig hallani sem akartak arról, hogy ők nyaralókkal való bajokat vegyenek a nyakukba. Atyámnak azonban végül mégis csak sikerült a gróffal érintkezést találnia és az erdő egy részének nyaralók építéséhez való felparcellázásához hozzájárulását – nemcsak megszereznie, de vele olyan megállapodást is kötnie, hogy a fonyódi uradalom elvállalta a nyaralók tejjel, vajjal és zöldségneműekkel való ellátását is.”

            Mindezek alapján Zichy Béla uradalma biztosította a villatelep jómódú lakóinak a mindennapi élelmet, ahogyan Szaplonczay írta: „Gróf Zichy Béla uradalma látja el a telep lakosságát mindennemű szükséglettel mérsékelt árakon. Tüzifa, jég, kitűnő minőségű bivaly- és tehéntej, tejfel, túró, vaj, mindennemű zöldség és főzelék, gyümölcs, vad, bor, hizlalt ürü, mind a megrendelési könyv szerint már kora reggel mindenkinek lakására lesz oda állítva.” A korabeli sajtó erről így írt akkoriban: „Élelmi tekintetben sincs semmi baj, mert a fürdő mecenása gf. Zichy Béla uradalmából mindent szállítanak olcsó áron, ki minden lehetőt elkövet a fürdő emelkedésére.” Ehhez a kérdéshez kapcsolódik egy másik beszámoló is, amely szerint „... a telepnek élelmiszerekkel való ellátása is mintaszerű. Zichy Béla gróf, kitől nyerte nevét is a telep, szerződésileg kötelezte magát a telep egész közönségét minden élelmiszerrel ellátni, s ezt közeli majorjából pontosan teljesíti is. Hol vannak ettől többi balatonparti nagybirtokosaink!? Vagy ők erről nem tudnak? És ha nem, miért nem?”

            Bélatelep szépítésében is elévülhetetlen érdemei vannak Zichy Bélának, erről Szaplonczay László az alábbiakat írta: „Az építkezések ideje alatt a villák előtti teret atyám, ki a telep első igazgatója lett, Schilmann kaposvári kertésszel parkíroztatta. Ehhez ültetett díszfák legnagyobb része gróf Zichy Béla lengyeltóti faiskolájából adományoztatott és bizony a mai terebélyes díszfák és égbenyúló fenyőket látva, senki sem hinné, hogy ott valamikor, – 50 évvel ezelőtt – juhok által lelegelt kopár erdő, vagy kiégett legelő volt.”

            Majd mindegyik, Fonyódról íródott újságcikk megemlíti Zichy Béla hozzájárulását a település fejlődéséhez, az egyik legelső így ír: „Gróf Zichy Béla kész nagy fenyvesét a közösség használatára átengedni, sőt utakkal ellátni bizonyos feltételek alatt ingyért. Minő nagy jótétemény ez a nemes gróftól az üdülő emberiség számára, melyért csak hálával tartozunk neki.” A Balaton 1918. évi beszámolója a bélatelepi közgyűlésről kiemeli, hogy az „igazgatóság jelentése mély elismeréssel van gróf Zichy Béla iránt, aki mindenképen rajta volt, hogy a szép nyaralótelep ügyét előmozdítsa. Zichy gróf társaskocsit bocsátott az érdekeltség rendelkezésére és a telepi sétányon huszonnégy szép és kényelmes betonpadot készíttetett. Úgyszintén a tej és főzelékfélékkel való ellátás tekintetében is nagy segítségre volt.”

            A kisebb-nagyobb adományok mellett Fonyód nagy részben neki köszönheti a katolikus plébánia létrejöttét is, ugyanis 1920-ban „Fonyódnak önálló r. kath. hitközséggé alakulását pedig gróf Zichy Béla tette lehetővé, aki az egyház fenntartása céljaira ott fekvő birtokaiból 100 hold földet ajánlott fel.”

            Fonyód-Bélatelep létrejötte Szaplonczay Manó érdeme, fáradozásának gyümölcse.  E villatelep élete végéig szívéhez nőtt büszkesége volt olyannyira, hogy 1916-ban bekövetkezett halála után - kívánságára - a Fonyód várhegyi erdőben temették el, egy Zichy Béla által adományozott területen, ahol a fonyódiak régi temetője is volt. Szaplonczay betegen így búcsúzott szeretett településétől: „Isten hozzád szép Fonyód!”           Szaplonczay Manó érdemei bőségesek, hiszen „Sokáig csak a Zichy Béla gróf tehenei fürödtek a kellemes, langyos, kéklő vízben, míg végre Szatmár vármegye vadregényes hegyei közül Somogyba költözött a Balatonkultusz egyik legkiválóbb apostola szaploncai Szaplonczay Manó dr.” Mindezek után az is kellett, hogy „1894-ben már egy huszonkilenc tagból álló csoportot tudott összehozni s keresztülvitte, hogy az előzékeny, kedves, somogyi úr, Zichy Béla gróf 32 nyaraló létesítésére alkalmas területet engedett át a legnagyobb készséggel a létesítendő fürdőtelep részére s ezenkívül díjtalanul bocsájtott rendelkezésre egy 16 holdnyi parknak alkalmas birtokrészt, valamint a várral együtt egy 70 holdat kitevő erdőterületet, végül biztosította a létesítendő telep élelmezését.”

            A vármegye újságjában jelent meg egy írás a Fonyódon lehetséges ásatásokról, megjegyzi azonban a cikk szerzője, hogy „... itt kutatni, nem csekély erőre van szükség és tán még Gróf Zichy Béla úr engedélyére is, kinek birtoka, ezen „várdombot” körülveszi; noha ott, az esetleges ásatással, kár alig tehető.”

            Zichy Béla közéleti tevékenysége

            Zichy Béla gróf a magyar országgyűlésnek is tagja volt több cikluson keresztül, 1887 és 1915 között. Először az 1887-1892-ben, majd az 1892-1897, az 1897-1901 terjedő időszakban lett a főrendiház tagja.

            Zichy Béla nem csak a Felsőháznak volt tagja, hanem a fonyódi képviselőtestületnek is. Az 1914 novemberében újraválasztott helyi képviselőtestületben ő is helyet foglalt úgy, hogy előtte már 3 évig ellátta ezt a tisztet.

            Jellemző a grófra az, amit Gruber János írt: „Lengyeltóti elragadó vidéke ismeretes olvasóim előtt, de arról már kevesen tudnak, hogy mi emeli annak kedvességét: a páratlan főúr, Zichy Béla gróf azon ritka gavallériája, hogy parkját és vadaskertjét nem zárja el a nagyközönség előtt s így mi vidékiek is gyönyörködhettünk a 40–50-es csoportokban legelésző dámvadakban.”

            Zichy Béla, a vadász

            Zichy Béla a vadászatnak is hódolt.

            A Vadász- és Versenylap több alkalommal tesz említést Zichy Bélával kapcsolatban. Így például beszámolt arról, hogy „Gróf Zichy Bélának és ifj. Almásy Kálmánnak a szilvási erdőkben tartott szarvasvadászatai igen szép eredményeket értek el. Gr. Zichy Béla, ki huzamosb ideig volt lent, 6 drb agancsárt lőtt ez idő alatt, és pedig egy igen erős és egy gyengébb 14-est, három 12-est – egyik szintén igen erős volt, és egy 10-est, tovább 2 őzbakot.”

            Zichy Béla és a lovak

            Zichy gróf ezer szállal kötődött a versenyló-sporthoz. Már egész fiatal korában, Somogy megyében hódolt e szenvedélyének, hiszen a vármegye lapja így írt 1874-ben: „Gf. Zichy Béla, az ifju Jankovichok, s többen lófuttatást rendeztek Buzsák és Öreglak közti térségben, hol a kedvezőtlen idő mellett is nagy közönség volt, s a hölgykoszorúból is számosan jelentek meg...”

            Zichy Béla tetemes összegeket nyert a lóversenyeken, meglehetősen pontos adataink vannak erről, hiszen a szaksajtó évről-évre beszámolt a legnagyobb nyereményekről.

            Részt vállalt a hivatalos ügyekben is. Az Úrlovasok Szövetkezetének alakuló közgyűlése 1890. február 3-án volt Kaposváron, ahol a „Dunántúl nagy sportemberei gyűltek össze. jelenvolt: gróf Zichy Béla, a lengyeltóti ménes ura, a Lovaregylet későbbi igazgatósági tagja, Jankovich Bésán Gyula, az eszme felvetője...”

            Zichy Béla és a gyermekotthonok

            A Balaton c. folyóirat 1910-ben írta, hogy „Zichy Béla gróf a Fonyódbéla-telep és Mária-telep közötti részen nagyobb területet adományozott a kaposvári polgári leányiskolával kapcsolatos Erzsébet egyesületnek. Az adomány levelet a gróf megküldötte  Somogy vármegye főjegyzőjének. Ezzel megtörtént a formai átadás a víz és teljes telekjoggal együtt. A telephez a Balatonból 76 méter tartozik. A parttól befelé 35 méternyire tiszta homokos part terül el, a többi rész pedig sűrűn be van ültetve akáczczal, fenyővel, nyárfával. A telek felső részén halad el a kocsiút Bélatelepről Máriatelep felé, a kocsiúttól négy méternyire pedig a déli vaspálya fut tova.”

            Feltehetőleg ezen vállalkozás akkori sikertelensége még életében arra késztette a grófot, hogy másképpen segítsen a gyerekeken, s Székesfővárosi árvaházak Gróf Zichy Béla üdülőtelep néven Alsóbélatelepen mégiscsak létrejöhetett a gyermekotthon, amelynek felavatásán Ripka Ferenc és Buzáth János bélatelepi villatulajdonosok is részt vettek, mint Budapest fő- és alpolgármesterei. Az erről tudósító cikk szerint „a gondolat azzal indult megvalósulásnak, hogy gróf Zichy Béla 1923 végén két holdat, 1924 elején újabb két holdat adott erre a célra Fonyódon, a Balaton partján.”

            A földbirtokos Zichy Béla

            Mint tudjuk, Zichy Béla azután is tekintélyes földvagyonnal rendelkezett Fonyódon, miután sorra adta és adományozta el, ill. parcellázta fel a területeit.

            Az 1925-ben, halála előtt 3 évvel kiadott statisztikai adatokból tudjuk, hogy Zichy Béla Magyarország 34. legnagyobb földbirtokosa volt, az összes Zichy közül a legvagyonosabb e tekintetben. Mindezek fényében a következő nagyságú földterülettel rendelkezett Fonyódon, és egyéb helyeken.

            Zichy Béla halála

            Zichy Béla gróf 77. születésnapja előtt mintegy két hónappal, 1928. június 4-én hunyt el Budapesten, végrendelet hátrahagyása mellett. Miután törvényes leszármazottja és felesége nem volt, temetését fiatalon elhalt nővérének gyermekei intézték. A gyászjelentésen gróf Sennyey Béláné született Nádasdy Júlia, Zichy gróf néhai nővérének lánya tudatta a rokonság nevében a tragikus hírt. Az egyik korabeli somogyi lap így számolt be a szomorú eseményről: „Somogy vármegye nagybirtokú mágnásainak egyik legközismertebb egyéniségét, a Zichy család széniorát szólította el életének 77. évében a halál gróf Zichy Bélának, a jótékonyságáról híres főúrnak a személyében. A lengyeltóti grófi kastély, tovább a fonyódi, varászlói somogyi uradalmak tulajdonosa a forradalmi kilengések óta távoltartotta magát Somogytól, amelyet pedig forrón szeretett és amelynek intézményeiért szívesen hozott bőkezű anyagi áldozatokat. A többek között neki köszönhető a róla elnevezett szép balatoni fürdőhelynek a fonyódi «Béla telep»-nek a létesíthetése. Temetése szerdán volt Budapesten.”