dr. Szűcs Imre

benefai

Bacsák György

(Pozsony, 1870. június 5. - Fonyód, 1970. március 4.)

Fonyód tudósa, az utolsó polihisztor

Nehéz méltó megemlékezést írni Bacsák Györgyről, a felejthetetlen nagy emberről, aki 135 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot és immár 35. éve nincs közöttünk. Hozzá mérhető elme, szerény és konok elhivatottság, az intellektuális ember, az érdeklődés és kétkedés, majd a tudományos bizonyítás makacs végig vitele, a gondviseléstől kapott matuzsálemi kor és a haláláig tartó vitalitás a magyar szellem és tudománytörténetben csak keveseknek adatott meg.

Ki is volt Bacsák György?

1870. június 5-án Pozsonyban, a Sebestyén utca 9-ben jött a világra, majd június 8-án a Szentháromság templomban Litzenmayer Albert plébános keresztelte meg. Családja története kivételesen sok olyan embert ajándékozott a magyar történelemnek, akik szellemi nyomát megtalálhatjuk minden korabeli összegzésben. Édesapja néhai Bacsák Pál Pozsony vármegye alispánja volt.

Elemi iskoláit németül végezte, majd a pozsonyi királyi katolikus főgimnáziumban tanult, ahol a tanárfenomén, Dohnányi Frigyes – Dohnányi Ernő zeneszerzőnk édesapja – „erősen megkedveltette” vele a matematikát és a fizikát. Bacsák már a gimnáziumi tanulmányai során különlegesen vonzódott a csillagászathoz, amelyet mindenekelőtt a matematikának és a fizikának köszönhetett.

Az ifjú gimnazista „nyilalló tűszúrást” érzett – emlékezete szerint mert nem talált magyarázatot arra, hogy naprendszerünk bolygói felszálló csomópontjai miért esnek egy kvadránsba, magyarul a délkör negyedrészére.

A lázas tanulmányozás ellenére megoldást és magyarázatot nem talált. Ekkor kezdte megfigyelni a perturbációs, a „háborgatási” jelenséget, nevezetesen azt, hogy milyen tömegvonzási hatása van a többi bolygónak a Föld pályájá­ra.

A családi hagyomány azonban a jogi pályát jelölte ki számára. A Pázmány Pé­ter Tudományegyetem jogi karán oklevelet szerzett. Megkapó érdekesség, hogy már birtokában volt a matematikai analízisnek, a Lagrange-féle interpoláci­ós formula ismeretének, a sorelméletnek, amiből eredeztethető a 600.000 év­re visszanyúló pályaelemszámítás, az éghajlatváltozás nevezetes periodici­tása, az ebből levezethető jégkorszaki kalendárium.

Ezen az ösvényen haladva találkozott a másik nagy szellemmel, Milutin Milankovic szerb csillagásszal, akihez hosszú időn át termékeny és vitáktól sem mentes barátsága fűződött. Azt csak a bélatelepi kúria falai tudnák elmesél­ni, hogy a két öreg szellemi kalandozásai milyen vágányokon jutottak el egy-egy felismeréshez.

Fiától, az 1994-ben elhunyt Bacsák Jánostól tudom, hogy élte végéig foglal­koztatta az általa csak két nagy dögnek nevezett Jupiter és Szaturnusz 200 millió évenkénti közelkerülése, amely hatással van az összes többi bolygó, így a Föld pályájára is. Tőle tudom, hogy nevezetes denveri ajánlására a Himalájából leömlő Indus és Gangesz folyók tengerbe szétterülésénél a rétegtani fúrásokat az amerikaiak elvégezték. A kiemelt szelvények egyértelműen igazolták a Bacsák-Milankovic számításokat. Az érdem hangoztatása azonban részükről elmaradt!

Elméje és kivételes intellektusa ezt a sérelmet is szelíden tudomásul vet­te ugyanúgy, mint azt, hogy az első világháború felfordulása következtében szinte koldusbotra jutott. Hiszen mindenestől elveszítette 2500 holdas bir­tokát a Csallóközben. A továbbiakban anyagi lehetőségei a minimumra zsugo­rodtak.

De mit is köszönhet Fonyód Bacsák Györgynek?

Bacsák György világéletében Balaton imádó volt. Már a századforduló éveiben rendszeresen járt nyáron és télen Fonyódon. A későbbi bélatelepi kis vilá­gát is regényesen választotta ki. Mint a fakutyázás és jégvitorlázás megrög­zött hódolóját egy ízben a sűrű köd a tó jegén tájékozatlanná tette. Órákig bolyongott, mígnem partot ért, és azon a helyen elhatározta, hogy azt a földdarabot megvásárolja gróf Zichy Béla tulajdonostól. Az eset 1910-ben tör­tént. Rá két évre már állt az azóta is fennálló, saját maga által tervezett, a csallóközi ősi kúria másaként megépített sajátos elrendezésű épület, az öreg topolyafákkal benőtt, szinte vadregényes tuszkulákum.

Tudjuk, hogy olthatatlan indíttatást érzett a régészet megismerésére és gya­korlására is. Lelkében ott lobogott, hogy szeretett bélatelepi fészkében a régészet eszközeivel is sorról-sorra bizonyítsa csillagászati - a glaciológia szerepéhez kapcsolódó - felismeréseit.

A Fejér megyei Hörcsök pusztán és környékén - mint Pálffy herceg jószágkor­mányzója - megkezdett izgalmas feltárásait 1928 után Fonyódon és Ságváron is teljes lendülettel és szédületes iramban folytatta! Ekkor már mint nyug­díjas, és minden térítés nélkül!

Gyarló kísérlet, mert teljességgel lehetetlen röviden összefoglalni, hogy hogyan és mi módon vált 1928 után régész fenoménné. Magyar Kálmán, megyénk jeles történész-archeológusa remek, alapos és izgalmas életrajzi összefog­lalójából tudjuk, hogy bámulatos érzékkel tudta kijelölni, majd feltárni, menteni, magyarázni, bemutatni, majd eljuttatni a múzeumokba a leleteket. Feltárásaival - jelentős részben az általa idecsalt régészekkel - tételesen kutatta és bizonyította az őskőkor, ez őskor, ókor, a népvándorlás kora és a magyar középkor nyomait és bizonyítékait. Az azóta széthordott Kopaszhe­gyen leleteivel egyértelművé tette, hogy 17-18 ezer évvel ezelőtt őskőkori (paleolit) ember élt Fonyódon. Következetesen hangoztatta, hogy idézem:

„nálunk a lősz, mint a pleisztocén üzenete okádja a régészeti leleteket.”

Leleteket mentett a rézkorból, majd a bronzkorból. Felsorolni is lehetetlen az edényeket, cserepeket, urnasírokat, hamus gödröket, agyagkanalakat, őrlő­köveket.

Az illyr, kelta és gót leletek mellett a római és a középkori épületmaradványok jelentettek igazi szenzációt! Nem is szólva a bereki cölöpépítmények elképesztő feltárásáról, a leletek precíz és igen gondos - rajzokkal illusz­trált - kataszteréről. Vagy az Árpádkori és a középkori mentésekről, a fácánosi erődvár, majd palánkvár - amely rekonstrukcióját megkezdtük és szilárd elhatározottsággal folytatni kívánjuk - kutatásáról, majd pedig az ott lévő koraközépkori templom közvetlen környezetében volt temető - 166 feltárt és visszatemetett csontváz! - a török katonatemető feltárásáról, amelyet nyil­vántart a török tudományosság és emlékezet.

Azt csak a teljes életmű tudná érzékeltetni, hogy Bacsák György hogyan tárja elénk varázsos érthetőséggel és tiszta logikával ezeknek a korszakoknak látványát, mozgását, flóráját, faunáját, a földtani alakzatokat, a morfo­lógiát, a növénytakarók minéműségét, pusztulását és újak sarjadását, ezek határait, az emlősök jövését-menését - gyapjas orrszarvú zápfoga, mammut szopósborjú csontváza, gazella maradvány mint lelet - pusztulását és újab­bak kifejlődését.

Megragadó motívum, hogy mindezeket, nevezetesen: az elképesztő fizikai munkát, a szakszerű és minden lelet mellé elkészített pontos ábrázoláso­kat, leletkatasztert, a mérhetetlen levelezést, kilincselést, az utazáso­kat költségtérítés nélkül végezte!

Közben 72 éves korában sajtó alá rendezte és kiadásra került „A skandináv eljegesedés a periglaciális övön” című műve. Ezt követte 85 éves korában „A pliocén és pleisztocén az égi mechanika megvilágításában” címmel írott munkája. 90 éves volt amikor az egyetemein nagynevű professzorok és diákok előtt „A jégszünetek okairól” tartott előadást.

Úgy hiszem joggal lehet kijelenteni, hogy Bacsák György hevenyészve vázolt tudományos argumentuma önmagában is egyedülálló csodája az autodidaxisnak.

Hangsúlyos említést érdemelnek Gyuri bácsi irodalmi, de inkább művészi haj­lamai. Átlagon messze felüli festői és rajztudással rendelkezett. Noha nem végzett festészeti stúdiumot, sok-sok tucat kitűnő olajfestményt, öregkorá­ban pedig akvarelleket alkotott. Szavai szerint képeiben mindig a hangulat dominált, irtózott az ideológiáktól.

Jellemző, hogy az osztrák lexikon festőművészként aposztrofálja. Szülőföld­jén a Szlovák Enciklopédia csak festőként említi meg.

Festményei sok-sok tárlaton lettek kiállítva, nem ritkán sorsolási első dí­jasként keltek el. Alkotásai közül számos az öreg bélatelepi villa falait díszíti, néhányat pedig fonyódi polgároknak ajándékképpen adományozott. Irodalmi tekintetben csak a szakirodalom foglalkoztatta. Tudjuk, hogy Horátiusban csak a jó szemű természet megfigyelőt tisztelte, de mint a hanyatló Róma polgárát megvetette.

Hát még milyen ügyes kezű ács, asztalos és kiváló sportember is volt. írá­sait és tudományos tanait a saját maga készítette, az álló helyzetnek meg­felelő íróasztalánál végezte, miután sajátos felfogása szerint állva írt és rajzolt,

Jó jégviszonyok eseten naponta átrándult Badacsonyba jégvitorlájával, vagy fakutyájával. Ilyenkor nem volt olyan év, hogy egyszer legalább be nem szakadt volna alatta a jég. Ezekről páratlan humorával emlékezett meg. A vitorlás és jégvitorlás építés mestere volt. Asztalos műhelyében kiél­te ezermesteri adottságait. Ha ideje engedte, fúrt faragott és faszorbrászkodott. Az év szinte minden napján hajnaltól éjfélig dolgozott. Ezt kedves házvezetőnőjétől, Csizmarik Erzsi nénitől tudjuk, aki kiapadhatatlan ismerője a tudós mindennapjainak. Annak, hogy számtalan külföldi meghívásnak egyszerűen szegénysége okán nem tudott ele­get tenni.

A gondviselés szálfatermettel, csodálatos vitalitással és egészséggel aján­dékozta meg. Bámulatos ahogyan a családi csapásokat elviselte. Hőn szeretett felesége, Lilla lánya és Miklós fia el­vesztése lelkét megviselte, de tetterejét nem! Egyedülálló epizód, amikor74 éves korában 1944/45 vérzivataros telén beteg feleségét a saját maga készí­tette szánkóra kötözve-bugyolálva elhúzta úttalan-utakon a 12 km-re lévő lengyeltóti kórházba. Akkor Fonyód környéke hadműveleti terület volt. Szere­tett felesége a kezelés ellenére meghalt. A halottat újra szánkóra helyezte és visszahúzta Fonyódra. A maga készítette tölgyfakoporsóba helyezte, kiás­ta a sírt és egyedül elhantolta. A sír fölé maga ácsolt szép keresztet,Itt érjük tetten a szellemóriást a jellemóriással!

És ezt az embert hiába keressük az Új Magyar Lexikon köteteiben. A kiegé­szítő kötetben is csak hat sor emlékezik meg róla. Ezek után szinte természetes, hogy az 1969-ben kiadott „Ki kicsoda” életrajzi lexikon 7000 neve között hiába keressük nevét és élete méltatását.

Vajon nyilvántartja-e nagy szülöttjét Pozsony és a szlovák tudomány, úgy­szintén a szerb tudományosság a Bacsák-Milankovié termékeny, konstruktív és példamutató együttműködését? Hiszen ezt a meleg, mindenki által lágy­szívűnek ismert, ugyanakkor erkölcsi elveiben kőkemény embert a politika turbulenciái alig érdekelték és el is kerülték.

A rejtély így is rejtély marad. Maként juthatott egy ilyen jóságos ember­nek ennyi sok tehetség, töretlenség, és kivált az, hogy nála az idő di­menziója és megfoghatatlan szimbolikája messze eltért a mai ember idő fogalmától. A matuzsálemi kor erre önmagában nem elég válasz. Hihetetlen aktivitása és munkabírása már valamit sejtet. De az idő és hatékonyság az ő esetében páratlan marad.

Egyesületünk vezetőtestülete és tagsága büszkén vallja Bacsák Györgyöt városunk fiának, mert sem előtte, sem utána – kimagasló tudományos munkássága mellett – nem tárt fel senki annyi megfogható bizonyítékot településünk távoli ködbe vesző múltjából, hogy okulása legyen az egymást követő fonyódi nemzedékeknek.

Erre bizonyíték, hogy a város első írásos említése 900. évfordulója alkalmára szerkesztett és kiadott vaskos „Fonyód története” hosszú fejezeteiben avatott történészek, régészek, közírók olyan tisztelettel, bámulattal és elfogódottsággal írnak Bacsák György személyiségéről és magáról a jelenségről.

Változatlanul fenntartjuk meghívásukat és invitálásunkat a Magyar Tudományos Akadémia Meteorológiai tudományos Bizottsága, a Földtani Társulat, úgy szintén a Csillagászati és Régészeti társulatok irányába, hogy – ismerve ezen tudományterületeknek a nemzetközi tudományosságban betöltött szerepét és hitét – összegző konferenciáikat, találkozóikat időről-időre tartsák Fonyódon. Erre a megfelelő körülményeket biztosítjuk. Ezért a gesztusért Bacsák a maga korában megtett mindent, amit megtehetett. Jól tudjuk, hogy a természeti tényezők és törvények mellett a globális éghajlatváltozást milyen új és brutális veszedelmek fenyegetik. Van mit konstatálni és a kiút lehetőségeit keresni és felmutatni!

Ápoljuk és ápolni fogjuk Gyuri bácsi hagyatékát.

Köszönettel adózunk mindazoknak, akik kutatják az életművét. Bíztatjuk is mindazokat, akik ezt teszik. Talán eljön az idő, amikor összeáll és könyv formájában testesül a nagy életmű. Ez lenne az igazi főhajtás és reprezentáció!

Áldott legyen Bacsák György emléke!

 (Megjelent a Fonyód-Fürdőtelep c. folyóirat 2006. évi számában)