Fekete Gyula: Fonyód, Kaposvár külvárosa.

In: Az ötven év előtti Kaposvár és Fonyód. - Kaposvár, 1929. p. 69-82.

Fonyód, Kaposvár külvárosa

Fonyódot nekünk, kaposváriaknak voltaképpen dr. Szaplonczay Manó a múlt század utolsó évtizedében fedezte fel, aki a felvidékről került a marcali járási közkórház élére és onnét Tallián Béla akkori főispán hozta be Kaposvárra megyei főorvosnak. Mint felvidéki embernek, újság volt a Balaton tava és szépsége.

Akkor még nem volt meg a Kaposvár–fonyódi helyiérdekű vasút és Fonyódnak állomása, sőt, megállóhelye sem volt a Déli vasútnak ezen a pontján és a vonatok egymást a Boglár és Szentgyőrgy közti hosszú vonalon, a később Mária-telepnek nevezett hely körül „Balatonszentgyörgyi kitérőnek nevezett helyen kerülték ki s így nekünk, kaposváriaknak, alkalmunk sem volt Fonyódon megfordulni s ha talán abban az időben még, amikor a Kelenföld–fiumei vonal nem létezett és az akkori Zákányon, mostani Gyékényesen át a Déli vasúton utaztunk Budapestre és a vonat ablakán át kitekintve, véletlenül az átellenes felséges badacsonyi panorámát láttuk, – nem voltunk tudatában annak, hogy Fonyódnak nevezett ponton haladtunk keresztül.

Szaplonczay vadászember volt, aki sokszor megfordult e minőségben a Marcali és Lengyeltóti közt elterülő ún. Bozótban, illetve Nagyberekben, mely akkor még távol állott a mostani nagyszabású állami lecsapolási műveletektől és gazdag volt vízimadarakban (vadréce, szárcsa, kócsag stb.) de jóbarátságban és társadalmi érintkezésben állott a lengyeltóti értelmiséggel, nevezetesen dr. Berzsenyi Sándor főorvossal, Plachner Sándor főszolgabíróval, Berzsenyi Gerő, Riczinger János, Németh István ügyvédekkel stb., akik azon túl, hogy vadászok is voltak, – vendégeiket fonyódi kirándulásra szokták meghívni halpaprikásra.

Ezek szolgáltak alkalmul Szaplonczaynak, hogy megismerje Fonyódot, megismerje a Balatont, annak felséges vizét, fürdőjét, homokját és halát; azon a ponton bájolta el az átellenes zalai part páratlan látképe, a sötét szfinx-szerű Badacsonnyal középen, a tőle jobbról őrt álló és elcsendesedett szelíd, kúpalakú vulkánnal, a gulácsi heggyel, balról pedig a szigligeti tetőn a bájos váromladékkal, melynek éles körvonalait a júliusi nap glóriával veszi körül.

Szaplonczay azonban nemcsak érezni, élvezni tudta a természet szépségét és érzését nem zárta magába, hanem lelkesedését átöntötte környezetébe, ebben tért el Fonyód imádásában attól az elődjétől, aki Szaplonczayval együtt, de évtizedekkel korábban Fonyód iránti szeretetből szintén Fonyódon temettette el magát.

Ez a Fonyód-imádó elődje az a Wodianer Rudolf „pesti nagykereskedő és pusztaberényi birtokos” volt, aki 1856. májusában temetkezett sírfelirata szerint abba a csendes völgybe, mely a mostani vasútállomástól a Bélatelepre vezető út mellett fekszik és sírját a gyalogfenyő és bodza ma annyira benőtte, hogy a kutató turista is alig tud ráakadni.

Szaplonczay a tett embere volt és lelkesedésével magával ragadta Márffy Emil földbirtokost, akivel együtt utóbb a kaposvári Nemzeti Casinót is életre hívta, Csorba Ede, Vaszary János, Tevely Béla, Krizsanits József, Matolcsy József kaposvári ügyvédet; Folly József főügyészt, dr. Szigethy Gyula János kórházi igazgató főorvost, Chernel Gyula földbirtokost, Darnay Béla kereskedőt stb. és alig egy évvel azután, hogy ezek Szaplonczay vezetése mellett hosszú kocsisorokban indulva, Fonyódon közvetlen szemlét tartottak és magukba szívták Fonyódnak és a Balatonnak szépségét és megittasultak attól, – megindult a villaépítkezés a fonyódi hegy hosszú vonalán, melyet ma Bélatelepnek neveznek és ahol a telkeket gróf Zichy Béla lengyeltóti földbirtokostól szerezték meg kapcsolatosan az élelmezésre vonatkozó kedvező megállapodásokkal.

A Kaposvár–fonyódi helyiérdekű vasút elkészültéig a fonyódi Bélatelep ezen első és ősi villatelepesei még éveken át kocsikon jártak oda és szállították társzekereken holmijaikat.

 Már a Kaposvárról oda induló Hév. kiépítése előtt a kaposvári villatelepesek vállvetve dolgoztak Bélatelep kiépítésén és szépítésén; kertészetileg Schilhán János Franciaországban is tanult kaposvári park-kertésszel képeztették ki; szelíd hajlású szerpentinutakat vezettek a hegyről a tóhoz, ahol a strandot kellemes lejáratú kabinokkal látták el; utakat, tereket létesítettek a villák előtt, közvilágítást és nagy tartályú vízvezetéket a hegyoldalban.

Így született meg a mai szép Bélatelep.

Volt természetesen egy kis kilengés és magyaros paszománt is a lelkesedésben és a parádés tornyok a legtöbb villán a szelek miatt éveken át sok foltozó munkát adtak a kaposvári bádogos iparosoknak és csak elvétve épült oly okos és gyakorlati előrelátással, mint a dr. Szigethy János villája.

Hogy Bélatelep virágoskertként kinőtt a földből, azzal együtt megváltozott Fonyódnak egész képe is. A lakóssága addig egy-két régi birtokos halászcsaládon kívül (Keresztes, Dobosi, Kelemen, Kovács stb.) többnyire a munkából visszavonult gazdasági cselédemberek voltak, akik itt 40–50 frtért a villatelepesektől elforduló déli, keleti és nyugati lejtőn, ahol a  széltől óva voltak, szőlőt vásároltak és hajlékot tömtek maguknak s ha a hal a hálót kerülte, vagy a kis szőlő nem vallotta meg a termést, akkor bizony nyomorogniok kellett. A fonyódi vizek halászatának ősi bérlője Rosenberger Mihály volt, aki bár az 1871-i bécsi világkiállításon balatoni halával, fogasával kitüntetésben részesült, szerény eszközökkel kis keretben dolgozván, bőséges munkaalkalmat nem adhatott és amikor a filoxéra is fellépett a fonyódiak kezdtek onnét, főleg Szlavóniába kiköltözni és egy-egy szőlőt 30–40 forintért lehetett megvásárolni, e ennyiért vette meg a magáét Berzsenyi főorvos is, melyen villáját felépítette. Fonyódnak nyaralóvá és fürdő-teleppé alakulása állította meg ezt a kivándorlást és elértéktelenedést.

Népe addig szelíd, kevés igényű, becsületes halásznép volt, mely inkább a finn–ostyák atyafiságra emlékeztetett, mintsem igazolta volna jellemével azt a hagyományt, hogy a pogányság utolsó maradványa, amikor Szent István hadai Somogyvár vidékén Kupa vezért leverték, a fonyódi dombokra menekült és azok berkeiben áldozott tovább régi isteneinek.

Az új telepesek, nyaralótulajdonosok készséges és szorgalmas segítőtársakat leltek bennük építő munkájukhoz.

Megindult csakhamar a vármegye kezdeményezésére és költségére a fonyódi kikötő építése, melynek első mólóját Scholcz Gyula műszaki főtanácsos szépérzéke tengelyével egyenesen neki irányította a gulácsi vulkánhegy merőleges középvonalának; ez esztétikailag igen jól hat, de észak–déllel esvén egyvonalba, a leggyakrabban járó északi szelek miatt kikötésre kevésbé tette a mólót alkalmassá, elannyira, hogy az első halászati gőzhajót, mely este a móló fejénél kikötött, reggel súlyos betegen kellett dockra szállítani.

Utóbb az állam vette át a fonyódi kikötő építését és gőzkotróval kimélyítette a parti részt, az egyenes mólót kiegészítette egy pipahajlásúval, úgy hogy a hajók és a csónakok most már nem a móló fején kénytelenek kikötni, de közel a szárazföldhöz a móló lábán és a kikötő így kiépítve, kapcsolatba hozott a parton levő vasúttal, úgy hogy a síneken járó két gőzdaru emelheti a Badacsonyból jövő uszályokból a bazalttörmeléket a vasúti kocsikba, hogy a kőszegény Somogy belsejében a közutak építésére és burkolására használtassék.

Fonyódnak fürdőteleppé váltával és fejlődésével esik össze, hogy a Balaton tavának a halászata kivétetett a szanaszét elszórt bérlők kezéből és Purgly fehérmegyei birtokos kezdeményezésére a „Balaton tavi halászati r.-t.” kezébe összpontosult, melynek főtelepe Siófokon van, míg a tó nyugati felére nézve Fonyódon, ahol az ún. Szt. Péter-telep Reé István, székesfehérvári főkapitány fia és első ottani halászati felügyelő vezetése alatt épült a keleti csatorna mellett. Reé bátor sportember is volt és nem érte be halászattal, nem érte be télen a fonyódi gyermekek által kultivált „fakutyákon” való szánkázással (e fakutyák szántalpra erősített székek, melyeket a rajtaülő szeges botok hátrataszításával lök előre a jégen), sem a korcsolyával, hanem vitorlákkal ellátott vasszánon repült a rianásokon át Keszthelyig és onnan vissza; igaz, hogy egyik ilyen merész kirándulása alkalmával csak derék halászainak köszönhette élete megmentését.

Ebbe az időbe esik, hogy Fonyódon megnyílt az első népiskola Török Pál odaadó, lelkes első tanító vezetése alatt abban az épületben, amelyet a jelenleg is rajtalevő felirat szerint az ezeréves Magyarország fennállásának emlékére Basch Fülöp fonyódi birtokos építtetett.

1894. évben (1896-ban!) elkészült a Kaposvár–fonyódi Hév. vasút is és a „Fonyódi fürdőtelep” néven ismert első állomás főnöke Wanka Ferenc volt, a Somogymegyei Takarékpénztár főpénztárosának fia, aki a lengyeltóti járásbíróval, Kölgyessy Kálmánnal a Balatonban való fürdőzést évenként március elsejével kezdte és november elsejével végezte. A Hév. r.-t. a vasúti forgalommal járó épületeken kívül az állomás és kikötő közelében egy emeletes szállodát épített s annak első vezetői az előnyösen ismert Vadkerty-fivérek voltak. Ők építették a móló közelébe a fürdőházat számos kabinjával a nyaraló és kiránduló közönség számára.

A Kaposvár–fonyódi vasúttal került bele voltaképpen Fonyód az igazi forgalomba. Újabb elemeket, újabb rajokat hozott ez oda. A pécsi Krasznay Miklóst, a szigetvári Duchon Ödönt, a győri Wollnhofert, a dombóvári Paál Józsefet, a nagykanizsai Szekeres doktort, akik mind Bélatelepre vonultak; míg Kacskovics Lajos csurgói főszolgabíró és későbbi alispán vezérlete alatt, csurgói tanárok, ügyvédek ütöttek nyári tanyát a dombtól Máriatelep felé nyugatra eső homoki részen és kapcsolták össze a nyaralást ugyanolyan homoki szőlőkultúrával, aminőt Darányi  földmiv. minisztersége alatt gróf Széchenyi Imre somogyvári földbirtokos kormánybiztosi minőségben B.-Berény és B.-szentgyőrgy vidékén a Balaton menti homoktalajon a filoxéra által Zalából kizavart és idetelepített szőlősgazdákkal gyökereztetett meg.

Akkor jött Fonyódra a fejlődése nagy kárára korán kidőlt Major Béla székesfehérvári orvos és gróf Zichy Nándor környezetéhez tartozott néppárti képviselő, aki megvásárolta a Bélateleptől keletre, a régi falutól északra fekvő erdős hegynyerget és építette oda Simonyi–Semadan-féle jelenlegi villát s az ő fáradozása és áldozatkészsége folytán épült fel az ő telkén nem messze a falutól a hegytetőn az a művészi kivitelű, faragott kövekből készült gyönyörű kis kápolna, amelynek rosszul konstruált boltozata egy éjjel beomlott. Annak helyén épült az új és régi telepesek vállvetésével a jelenlegi kibővítve az ízléses paplakkal. Major Béla vágatta a szép serpentine-utat a falu felől a tóhoz vezető hegyoldalban, amely máig is tóra járó útja a faluban és vendéglőben nyaralóknak. Major halálával az ő általa vásárolt és megkezdett erdős hegytető Bihar alezredes hadbíró és dr. Wellisch cs. és kir. ezredorvos özvegyeik tulajdonába ment át.

Egy további raj lepte el a fonyódi hegynek a vasúti állomáshoz és kikötőhöz közel eső keleti lejtőjét a „réti fogásban” és az állomás átelleni parti részletet, egyebek között Németh István kaposvári polgármester, Ujváry apátplébános, Scholcz Gyula műszaki tanácsos, e sorok írója, Ritter Ottó Máv. gépgyári aligazgató, Berzsenyi Sándor járásorvos, Sautner zeneakadémiai tanár stb., akik már szerényebb kivitelben építkeztek, de a tó közvetlen közelében kívántak pihenni, hogy pár lépésre legyenek a homoktól, a fürdőtől és a csónakjuktól, de egyúttal a működési terükhöz és kötelességükhöz való hazatérésre a vasúti alkalmatossághoz.

De nemcsak a nyaralók, szálloda, kápolna, kikötő, halastelep, stb. és üzemük látta el fokozódó munkával és keresettel Fonyódnak visszatelepedéssel szaporodó népét s emelte az ingatlanok értékét, öregbítette fejlődését, kultúráját, – de Plachner Sándor hivatása magaslatán álló főszolgabíró keresztülhajtotta a meredek utak leszállítását, kövezését, járdák készítését, szegélyezését, sőt egyhónapi elzárással fenyegetve osztotta ki a facsemetéket, gyümölcsfákat és szorította gyümölcstermelésre a maradi lakosságot. Az ő érdeme a róla elnevezett Sándor telepen díszlő és híressé vált fonyódi gyümölcs.

Kvassay Jenő min. tanácsos és a földmiv. minisztérium víziosztályának érdeme, hogy az állam az érdekelt Bozót-tulajdonosok bevonásával elkészíttette a Fonyódtól délre húzódó berek kiszárítási tervezetét és végrehajtását. Az ő kutatásáig az volt a nézet, hogy a Balaton vize táplálja a mélyebben fekvő berek vizeit. Ő körcsatornával összegyűjtötte a csapadék- és talajvizeket, azokat sugárcsatornákon át egy központba vezette és onnét hatalmas gépszivattyúkkal löketi a víztömeget Balatonszentgyörgy felé a Balatonba, aminek máig elért hatása nemcsak az, hogy további és további területeket hódított a berekből, és tett fokozatosan legelővé, majd rétművelésre, végre szemtermelésre alkalmas talajjá, – hanem most már 1924-ben oda értünk, hogy teljesen kipusztította Fonyódon és vidékén a szúnyogokat és egyéb vízirovarokat, velük együtt természetesen a vízi vadakat is, amely rovarok kezdetben a vihar bekövetkezte előtti órákban igen kellemetlenné tették az ott tartózkodást. Ma már a szúnyoghálók kimentek a divatból s eltűntek az ablakokról. E lecsapolási műveletek tették lehetővé a tőzegtermelést amerikai gépekkel és amerikai arányokban, ami viszont oly energia központ felállítására nyújt biztató kilátást, amely olcsó villanyvilágítással látja el pl. Kaposvárt is és hajtóerővel a fonyódi Hév. és majdan balatoni körvasutat.

Az államtól, megyétől és a kívül álló társadalomtól jött fejlődési lökéseket Fonyód lakossága is hamarosan megértette és a helyzet magaslatára emelkedett.

Az egyszerű halásznép gyermekeikből egy emberöltő alatt ügyes és szorgalmas kereskedők lettek úgy, hogy Fonyódon az összes iparágak már képviselve vannak, az építőmestertől a fényképészig; többes számban vannak ott asztalosok, lakatosok, szabók, cipészek, a Hangya kirendeltségén kívül számos üzlet, több mészárszék, pék stb. berendezkedett villanyvilágításra, távbeszélő állomás három helyen, távírója négy helyen működik, postahivatala is kettő van; a kikötő melletti vasútállomáson kívül megállóhelye van Bélatelepen és Mária-telepen. A derék kakastollasok a faluban levő laktanyájukból őrködnek a közbiztonság fölött. Fejes és Angyal első bérkocsisokon kívül számosan teljesítenek ilyennemű szolgáltatásokat, nem is említve Zichy grófnak állandóan rendelkezésre álló társaskocsiját.

Az idényen kívül Szaplonczaynak és Márffynak sokat látogatott kedves tanyája volt, Schallernak Hullám nevezetű legelső kurtakocsmája; az elsők közé tartozott még a Rosenberg-féle Szarvas-vendéglő és ezeket követte Fittler Kamil műépítész által gyönyörűen elhelyezett Sirály-szálló és vendéglő a nyugati hegyoldalban; a Vasúti-vendéglő lent a kikötő előtt s mellette a Szokoly-féle étkező; míg fent a doktor Major-féle hegynyergen az erdőben kellemes fekvéssel és beosztással felépült pensio rendszerű „Lajos-lak”. Amíg eleinte Márffy Emil, Tevely Béla, Chernel Gyula motorhajóján kívül egyebet alig lehetett látni a kikötőben, még a legegyszerűbb kiel-csónakot sem, addig e század első évtizedeiben vígan jártak ott a Balaton-tavi Gőzhajózási Társaság kiránduló hajói, állandóan járatok közlekedtek naponként két ízben is Fonyód és Badacsony között;  be-benéztek oda a Balaton minden pontjáról kiránduló magánhajók, vitorlások, úgymint motorcsónakok és Zsoldos Péter kikötőőr tucatszám bocsájthatja kisebb-nagyobb evezős társaságnak élesfenekű és vitorlás csónakjait rendelkezésre.

Ily méretű fejlődésen Fonyód nem férhetett már meg korábbi közigazgatási keretében sem.

Tudni kell ugyanis, hogy Fonyód a telepesek megszállta után is a jelen század elejéig Lengyeltóti községnek volt kiegészítő része és voltaképpen avval együtt képezett egy községet. Lengyeltóti község bírája és elöljárósága volt Fonyódé is és Fonyód községi adója a lengyeltóti községi pénztárba folyt és ott elsősorban Lengyeltóti céljaira használtatott fel.

E tűrhetetlen helyzet ellen Fonyód lakossága a telepesekkel az élükön, állást foglalt és leküzdötte a lengyeltóti ellenáramot. Szaplonczay vezetésével télvíz idején kellett szavazásra mennünk Lengyeltótiba; ott volt Fonyód legifjabb gazdájától legvénebb özvegyéig, mindenki, kellő számban és pár hét múlva gróf Tisza István közbenjárására Fonyód önálló község lett és határa Pusztaberénytől a Balaton felé nyúlik és a Szent Péter halászteleptől a fonyódi dombokon túl, nyugatra terül el, Mária-telepet is magábanfoglalva.

Fonyód evvel, mint vízimadár kelt saját szárnyaira, a fürdés és nyaralás által előírt saját céljainak él, a szárazföldi anyatesthez most még csak régi, derék körjegyzője, Kovács Lajos személye fűzi és ha ő beleun vagy belefárad a körjegyzői teendőknek Fonyódon való ellátásába, akkor Fonyód hivatva lesz önmaga iránti kötelességből egy lépéssel tovább menni és nagyközséggé átalakulni, külön községi jegyzővel, akinek magasztos feladatává válik majd a fürdőtelep fejlesztési és igazgatási teendőit modern elöljárósággal karöltve a mai kor igényeinek megfelelően ellátni.

A fejlődés ezen fokán találta Fonyódot 1914. évi július 25., amikor öreg királyunk, Ferenc József, „Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam” jelszóval fegyverre szólította mozgósítási parancsával a nemzetet.

Egyszerre szétrebbent mindenki és üresen maradt Fonyód. Megállt a munka, megállt a mulatság, megálltak a hajók, megálltak a vonatok, csak a különvonatok jöttek egymásután a Déli-vasúton az eleinte előírt lassú tempóban és lányok, asszonyok virágokkal, gyümölccsel, kaláccsal futottak a vonatokhoz, hogy felékesítsék, megvendégeljék vitézeinket; nemcsak honfitársainkat, hanem a jóravaló karinthiaiakat és Tirol lelkes fiait.

Mindenki lelkesült és biztos volt a győzelemben. Ki gondolhatott akkor arra, hogy Anglia, Amerika, sőt az egész világ ellenünk fordul és sorsunk az lesz, amit Trianonban diktálni fognak nekünk s ahova jutottunk!?

A háború izgalmai testileg, lelkileg megtörtek és sírba vittek sokat azok közül, akik Fonyódot szerették, örömüket ott élvezték és elköltöztek örökre, mielőtt a dráma utolsó felvonását megérték. Elköltözött Márffy, Szaplonczay, Csorba, Chernel, Major, Németh István stb. Szaplonczay betegen vitette magát haza Fonyódról és „Isten hozzád szép Fonyód” szavakkal búcsúzott el a tótól, hogy pár hét múlva koszorúkkal borított koporsóban hozza vissza a különvonat Fonyódra és Bélatelepen, fenn a hegytetőn örök nyugalomra térő barátjuktól vegyenek búcsút tisztelői és hozzátartozói.

A háború és az utána következő forradalmak természetesen Fonyódot is megállították a fejlődésben, melyben Szaplonczay visszahagyta. Ezeknek viharai végigszáguldoztak rajta, villákba behatolt az erőszakos foglalás, sőt fosztogatás, a tulajdont nem tekintették szentnek, a telepeseknek nem volt sem kedvük, sem módjuk, sem idejük a Balaton mellett nyaralni és kifosztott, összezúzott berendezésű villájukat felkeresni.

Az utak elromlottak, a kertek gondozatlanok, az épületek tatarozás után kiáltoznak, a vonatok éveken át alig járnak, a kikötőbe alig téved hajó, a badacsonyi hajójárat megszűnt, a móló pusztulásnak indul s csak a háború kezdete utáni tizedik évben jutnak oda a kedélyek, amit a franciák úgy fejeznek ki: On revient toujours ŕ ses premiers amours. (Az ember mindig visszatér az első szerelméhez.)

Ezt elősegíti az a körülmény is, hogy megcsonkított hazánk egyetlen nagyobbszabású fürdő- és nyaralótelepe a Balaton vidékére zsugorodott s ennek következtében aránytalanul nagyobb számban keresi fel a közönség, mint az eddigelé történt s akadnak edzett lelkű s energiájú férfiak, akik felveszik a zászlót ott, ahol az elődök kezéből kiesett és Ripka Ferencben, a főváros kormánybiztosává kinevezett gyárigazgatóban Fonyód méltó utódját látja Szaplonczaynak, gróf Jankovics Bésán Endre öreglaki földbirtokosban pedig Márffy Emilnek.

Ripka átvette a Bélatelep igazgatását és ezzel visszatért oda a rend, a gondozottság és a szépség. Amint velünk, a kaposváriakkal Szaplonczay, úgy ismertette és szerettette meg Fonyódot Ripka a budapestiekkel. Az ő révén került oda Gordon, a Déli-vasút igazgatója, Törley Dezső és építtette Buzáth alpolgármester finom ízlésű villáját a Sirály közelében, sőt nem vélünk csalódni, hogy Bethlen miniszterelnök, Rakovszky belügyminiszter fonyódi nyaralása és Vass miniszter lejövetele is őreá vezethető vissza; legalább erre enged következtetni a főváros kormánybiztosává történt későbbi kinevezése, ami talán éppen a fonyódi miniszteri tanácskozásoknak eredménye volt. Nem szokásunk bárkit is gyanúsítani, de nem térhetünk ki azon gyanú kifejezése alól, hogy Vass miniszter autójának a Balatonboglár és Fonyód közti úton való elakadása és bivalyokkal Fonyódra vontatása alkalmat kívánt adni arra, hogy az ottani utak járhatatlansága kitapasztalásával a népjóléti miniszternek okvetlenül nyújtson módot közmunkával való felépítésére, ha már erre a helyi hatóságok nem gondoltak. Ripka hozta össze a veszprémi Balatonérdekeltséget a hosszú feszültség után Fonyódon, amikor az almádiak Óváry vezérlete alatt 120 tagból álló társaságban e nyár folyamán ismét nálunk megjelentek. Ripkának köszönhető a fonyódi plébánialak ízléses felépítése, a plébánia javadalmának biztosítása és egyelőre adminisztrátorral való betöltése. Az ő körültekintését és tárgyilagosságát dicséri, hogy a legutóbbi községi képviselőválasztáskor összehozott többséggel sikerült neki a község vezetéséből az oda nem illő túlkapásokat kiszorítani és evvel is Fonyód egész közönségének szeretetét kiérdemelni, amiről az a lelkes üdvözlőirat is tanúskodik, amelyet Fonyód község elöljárósága névnapja alkalmából intézett hozzá és a napokban az Új-Somogy hasábjain is közöltetett.

Így vált Ripka méltó utódjává Szaplonczaynak.

Gróf Jankovics Bésán Endre öreglaki földbirtokos ugyanolyan fajta grand seigneur (bőkezű), mint Márffy volt. Autót, motorhajót, sőt hydroplánt tart ott magának és szárazon, vízen és víz felett a levegőben viszi kirándulásokra előkelő vendégeit és kedvelteti meg velük a Balatont. De itt nem áll meg, hanem van szíve és érzése is mások baja iránt éppen úgy, mint Márffynak. Öreglaki birtokán fűrésztelepet, asztalosműhelyt, húsfeldolgozó üzemet létesített, úgy hogy olcsó bútorokat, fűtőanyagot stb. bocsájt a közönség rendelkezésére. Fonyódon egy reggelre modern hűtéssel és tisztasággal húsüzemi kirendeltséget állított úgy, hogy a marhahús árát máról-holnapra nem kevesebb, mint 12 000 koronával süllyesztette le, ami maga után vonta a baromfiak árának csökkenését is.

*

Ha most már Fonyód múltjából és jelenéből következtetéseket akarunk vonni a jövő feladataira, akkor első helyen áll az, hogy Fonyódot Kaposvár külvárosává kell tenni. Ami kapcsolatos avval, hogy az utazás gyorsabbá és olcsóbbá tétessék. Erre nézve önmagától kínálkozik az alkalom, hogy az ott megindult tőzegtermelésből energiaközpont létesíttessék, mely a Kaposvár–Fonyód közötti vasutat villanyos berendezésűvé alakítja át és amellett városunk villanyvilágítását is elláthatja, ha már az államvasutak maradiságukból ki nem zökkenthetők és nem gondolnak ott arra, hogy a Dráva sodrát Zákánynál turbinák révén fokozva tegyék alkalmassá a Budapest–Gyékényes közti vasútnak villanyos üzemmé átalakítására és evvel egyidejűleg a közbeeső városok villanyvilágítására. A tőzeg ugyanis volumenjéhez viszonyítva, súlytalan voltánál fogva alkalmatlan a vasúti szállításra és gazdaságosan csakis termelése helyén dolgozható fel energiakészletté. Elvégre Kaposvár ma már elég nagy határszéli város, ahol a megélhetés intenzívebb pihenést igényel: a munka színteréről a pihenőhelyekre gyorsabb és élénkebb cserét föltételez. Így van ez Milano és az olasz tavak, Brügge és Blankenbergghe, London és Brighton stb. Között. Mindez nem zárja ki azt, hogy akinek módjában van, nyaralója is legyen a Balatonon.

A kaposvári és mögöttes sportegyleteknek is elsőrendű feladata volna Fonyód és a Balatonnak felkarolása a vízi sport szempontjából, értve alatta a regatták rendezését, úszást, evezést, vitorlázást, motorhajózást és hydroplánkezelést.

Jó szomszédaink által elvett Adriánk híján a magyar tengerészt a Balaton vizén kell felnevelni, hogy készen álljon, amikor az idők arra jelt megadják. Nem nevetséges-e, amikor a „Balatonvidéki úszóverseny”-t a kaposvári Strandfürdőben tartják meg és egy pohár vízben akarnak vihart csinálni!? Ha a fiatal cserkészek sátortáborban 3–4 helyen is campirozhatnak heteken át Fonyódon, akkor meg lehetne és meg kellene e kérdést gyorsjáratú vasúti motorkocsik bevezetése előtt is oldani, amikor a fonyódi Kelemen fiúkban végzett tengerészek állanának tanítóként is rendelkezésre, a kikötőőr csónakjaiban pedig erre való eszközök.

Fonyód belső kiépítésére mellőzhetetlen, hogy külön jegyzővel nagyközséggé alakuljon; a jegyző bízatnék meg a fürdőzési és nyaralási ügyek igazgatásával, a telepek gondozásával, a fürdőzők és nyaralók lakás és élelmezési igényeinek ápolásával, az utak rendben tartásával, a turistautak, kocsiutak, autóutak megfelelő színes jelzéssel való ellátásával, úgy, amint az külföldön minden legkisebb helyen látható. Nyomtatott ismertetések szétosztása, megfelelő kirándulási célpontok kitűzése, hosszabb, rövidebb leírással (Várhegy, Szivattyútelepek, Halásztelep és halászat, Szaplonczay és Wodianer sírja, Somogyvár: Kupa vezér, Nikla Berzsenyi Dániel sírjával, Badacsony Kisfaludy-házzal, Tihany, Sümeg, Veszprém, Keszthely, Hévíz stb. stb.). Fonyód ma a halászati teleptől Sándor-telepen, a régi falun, a Major- és Bélatelepen át, Mária-telepet is beleértve, 6–7 km hosszúságban nyúlik el a Balaton szélén. Külön érdekeltsége van mindegyik telephelynek, mert mindegyik hely külön-külön keletkezett más és más időpontban és egymással nem képeznek összefüggő láncolatot. Külön szépítő egyesülete van Bélatelepnek, Sándortelepnek stb. és akármi odaadással dolgozik is e részben Ripka Ferenc és Bernáth Elek, ha nincs községi jegyző-fürdőigazgató, aki a különálló részeket egy egységbe foglalja és központosítja, az ellentétes érdekeket tárgyilagos magaslatból ki nem egyenlíti, – Fonyód modern kifejlődése csak lassú tempóban haladhat előre s addig mindig meg fog történni, hogy a tó partjának minden része kellő gondozásban nem részesül és Gúnár vezérhajóval az élén néha-napján 25 egységből álló libaflotta futhat be a fonyódi kikötőbe vagy a fürdőzők közé.

A vármegye a Somogy–Zala közti összekötő vonal tekintetében még mindig a szántódi rév közlekedését tartja első helyen. Pedig hát a fő forgalmi vonal ma már Somogyból Zalába és vissza a Kaposvár–fonyódi vasútvonallal van kijelölve, de a Balaton partján, Fonyódon épp úgy, mint Badacsonyban meg is akad, mert hajójáratok nincsenek, jóllehet mindkét vármegye segélyezi a Balaton-tavi gőzhajózási társulatot, mindkét parton egymással szemben kikötő várná készen a befutó hajókat és Fonyódon a kikötő első mólóját is maga Somogy vármegye építtette és tőle vette át a kormány. A hajójáratok bevezetésére és a kikötők kijavítására nézve a vármegyének és kormánynak közösen kellene megtenni a szükséges lépéseket és ha a kormány meg nem mozdul, a vármegyék feladata volna, hogy oda felírjanak. A közutak felépítésére szükséges kőzetekkel elsősorban Badacsony látja el Somogy vármegyét; ott vannak a híres bazaltbányák és zúzók s ott vannak a kirakásra és berakásra szükséges berendezések. Az időszaki munkásokat, főleg az aratáshoz Somogy vármegye elsősorban a zalai szőlőkből rekrutálja; ezek gabonakeresményükkel Fonyódig elérkeznek és nem képesek hajón egy félórányira fekvő otthonukba bejutni.

De legyen elég ebből, hogy a jövő feladataiból csak a főbbeket és azokat is nagy vonásokban tettük szóvá.

Egy azonban bizonyos, hogy bármiként alakuljon a jövőre nézve Fonyódnak az állam, vármegye és egyes vezéremberek részéről való felkarolása, – Fonyód gyors tempóban fog fejlődni par la force des choses (A dolgok ereje által.), panorámájának lebilincselő bája, vízpárás levegőjének, a Balaton vizének s homokjának idegzsongító, gyógyító és erősítő, testet-lelket edző hatásánál, kiránduló helyei sokaságánál, terepe változatosságánál fogva, úgyhogy pár évtized alatt a balatoni nyaralásnak és fürdőzésnek ez válik középpontjává.